2017. szeptember 1., péntek

Kozmikus Közzététel – VIII/7.

A FÖLD FELEMELKEDÉSECorey helyzetjelentésében az augusztusi napfogyatkozás idején zajló történésekről hallhatunk részleteket, továbbá szó lesz az Anshar-ral és pozitív földönkívüliekkel történő majdani kapcsolatfelvételek protokolljairól illetve a Föld felemelkedését előrejelző eseményekről.


Wilcock: Köszöntelek, ez itt újra a Kozmikus Közzététel. David Wilcock vagyok, itt van velem Corey Goode és ebben az epizódban belemerülünk egy régóta várt, számos jelenleg zajló kulcsfontosságú üggyel kapcsolatos helyzetjelentésbe. Corey, beszéltünk róla korábban, hogy az Anshar aggódik a jövőnk miatt és az aggodalmak jó része úgy tűnik, hogy a napfogyatkozás időzítésével volt összhangban. Pontosan mit mondott neked az Anshar erről a napfogyatkozásról és hogyan kapcsolódik mindez ahhoz, ami jelenleg történik?

Corey: A napfogyatkozás egy energetikai összehangolás volt, ami felerősítette a társteremtő tudatosságunk képességét, amivel a gondolatokat valódi dolgokká változtatjuk - állítólag. Amit elmondtak erről, az összhangban volt azzal, amit Tear-Eir említett nekem a tömegmeditációkról. Összejöttünk néhány emberrel és tömegmeditációt végeztünk a napfogyatkozás napján és az Anshar nagyon örült ennek. Azt mondták, hogy ők is részt fognak venni ebben, és sok kapcsolatfelvétel - amiben az embereknek részük lesz majd - ekkor fogja kezdetét venni. De ez nagyon érdekes volt. A napfogyatkozás közben kint álltam és egy szűrőn keresztül néztem a napfogyatkozást. Mindenki meditált és kinyilvánította a jó szándékát. És miközben éppen ezt zajlott, a szűrőn keresztül megláttam egy kis villanást a Nap alsó szélénél. Éppen mondani akartam erről valamit, amikor a mellettem lévő hölgy izgatottan odajött és megmutatta nekem a telefonját. Azt mondta: „Nézd mi kaptam le! Nézd mit kaptam le!" És ez pontosan ugyanaz a pötty volt, amit felvillanni láttam, és ez egy háromszög alakú hajó volt. És mi lefényképeztük... Van róla egy fotónk. Nagyon érdekes volt, hogy éppen akkor történt mindez, amikor kiküldtem a szándékomat, ami arra irányult, hogy az emberiség segítséget kapjon. 


Wilcock: Nagyon röviden említettél valamit, amit azt hiszem részletesebben is fel kellene tárnunk, méghozzá a kapcsolatfelvétel koncepciójával kapcsolatban. Milyen természetű volt az a kapcsolatfelvétel, amiről tájékoztatást kaptál az Anshar-tól, és ami meg fog történni, vagy meg fognak próbálkozni vele?

Corey: Nos, azt állították, hogy kezdetben a kapcsolatfelvételek azzal fognak kezdődni, hogy az emberek elkezdenek álmokat látni.

Wilcock: Milyen kapcsolatfelvételek lesznek ezek?

Corey: Kapcsolatfelvétel az Anshar és a bolygón élő emberek között. Az emberek álmokat kezdenek majd kapni, amik lassan hozzászoktatják őket ehhez, hogy az Ansharral történő szemtől szembeni találkozás végre megtörténhessen. Szóval arra számítottam, hogy ilyesmi fog történni a napfogyatkozás ideje alatt. Amit viszont nem ismertem fel, hogy a résztvevők közül sokan letöltéseket kaptak, információ került be a tudatosságukba, ötleteket adva számukra arra, hogyan használják a tehetségüket, hogyan oldjanak meg problémákat az életükben. Én ennél kissé drámaibb dolgot vártam. Nem sokkal azt követően, hogy hazaértem erről az eseményről, volt egy találkozóm Kaaree-val, ahol több mindent kérdeztem tőle erről.

Wilcock: Szóval ezek a kapcsolatfelvételek – ahogy te is mondtad – álmokkal és esetleg telepatikus dolgokkal kezdődnek majd. Hová fog ez továbbfejlődni?

Corey: Nos, tulajdonképpen ez kicsikét másképpen kezdődik. Miután hazaértem a Shasta-hegyen tartott rendezvényünkről, kimerült voltam. Feküdtem az ágyon és a következő dolog, amire emlékszem, hogy ugyanabban a fogadóhelyiségben vagyok, ahol először találkoztam az Anshar-ral és a hátamon fekszem. De ezúttal ott volt egy vastag takaró az ágyon, ami – nagyon érdekes volt. Nem akarok itt túl sok részletbe belemenni, de a nyakam mögött volt összetekerve. Rögtön megláttam Kaaree-t és két másik személyt, akik ott álltak. Gyorsan megkért, hogy keljek fel és visszasétáltunk abba az eredeti szobába, ahol eredetileg felajánlotta nekem Ízisz elixírjét.
Nagyon kimerültnek tűnt és sietett. Visszahozott, hogy átbeszéljük a Napfogyatkozást és a tömegmeditációt. Azt állította, hogy az esemény nagyon sikeres volt... A résztvevők közül sokan hatalmas mennyiségű letöltést kaptak, aminek csak egy nagyon kis részéről van tudomásuk, és ezek a letöltések segítenek majd nekik abban, hogy felkészítsék magukat a kapcsolatfelvételre. Ekkor elmondtam neki, hogy nagyra értékelem, hogy láttam azt az ufo-t az égen, de én ennél egy kicsit drámaibb esemény bekövetkezésére számítottam. Amit elmondott nekem, abból arra a következtetésre jutottam, hogy a jószándékú lényeknek egy nagyon specifikus módon kell közelíteniük az emberiség felé. És azt gondoltam, hogy ez nagyon érdekes. Elmondta nekem, hogy ők egy kicsit több szinten látnak minket. Ők egy többdimenziós szinten látnak bennünket, nem csak a fizikai, személyes egónkat látják. És mielőtt idejönnének és bemutatkoznának nekünk, először a felsőbb énünket kell megközelíteniük.


A felsőbb énünk fogja meghatározni, hogy részünk lesz-e kapcsolatfelvételben, milyen típusú kapcsolatfelvétel lesz ez, vagy hogy mire van szükségünk a kapcsolatfelvétel előtt – információk tekintetében miket kell tudnunk ahhoz, hogy felkészítsük magunkat erre. Szóval nem az van, mint amire gondoltam, hogy ezek a lények egyszerűen csak eljönnek hozzánk, mert megvan a megfelelő vibrációnk vagy azt gondolják rólunk, hogy készen állunk. Azért jönnek hozzánk, mert a felsőbb énünk jóváhagyta ezt... jóváhagyta a kapcsolatfelvételt.

Wilcock: Nem sokkal ezelőtt elmondtad, hogy azt hiszem Tear-Eir mondta neked, hogy ahogy közeledünk a napvillanáshoz, az emberek valamilyen formában elkezdenek szellemeket látni.

Corey: Igen, azt mondta, hogy ahogy az energiák elérik a tetőpontjukat, arról tudni fogunk, mert az emberek világszerte elkezdenek majd olyan történetekkel előállni, hogy találkoztak illetve beszélgettek olyan családtagjaikkal, akik elhunytak.

Wilcock: Gondolod, hogy az Anshar látogatásai szintén ilyen formában jöhetnek létre, ahogy a kapcsolatfelvételek idővel kibontakoznak majd?

Corey: Úgy hangzott, mintha a mi felsőbb énünkhöz közelítenének. A felsőbb énünk illetve ők egy megállapodásra jutnak, hogy az ego-nk milyen típusú kapcsolatfelvételben fog részesülni. Ha az ego-nk nem áll készen a szemtől szemben történő kontaktusra, a felsőbb énünk elbeszélget az adott lénnyel – ebben az esetben az Anshar-ral - és azt fogja mondani: „erre van szükség ahhoz, hogy felkészülj... hogy felkészülj az ilyen típusú kommunikációra." És egy letöltés formájában meg fogja kapni a szükséges információt – ami egy információ letöltés lesz.


Wilcock: Számomra bámulatos azt látni, hogy a napfogyatkozást követően nagyon hamar hatalmas hurrikánok alakultak ki. Mit gondolsz, ez kapcsolatban lehet a napfogyatkozással illetve mit mondtak neked arról, ami most zajlik?

Corey: Alapvetően egy víziót mutattak nekem arról, ami történik. A Kék Gömbök majdhogynem teljesen eltűntek. Majdhogynem tökéletesen átlátszóak és eltűntek. Egyre magasabb és magasabb dózisokat kapunk ezekből a kozmikus energiákból. A bolygónk és a Naprendszerünk jelenleg ezekben az energiákban fürdik. A képen, amit megmutattak nekem, az szerepelt, ahogyan a Föld ezekben az energiákban forog és olyan volt, mint egy dinamó. Az energia a pólusokon keresztül ömlik be a Földbe. És ebben a vízióban hatalmas, nagy energiájú viharokat - mint amilyeneket mostanában látunk - továbbá földrengéseket okozott.

Wilcock: Néhányan azt mondják, hogy ezeket a viharokat a HAARP-pal hozzák létre, és hogy ezek nem természetes jelenségek, továbbá a Cabal ezekkel próbálja meg bedönteni az amerikai gazdaságot. Mit gondolsz erről?

Corey: Ezeket a viharokat nem ezekkel a technológiákkal hozzák létre, de irányítva vannak. Vannak műholdrendszereik, amelyek azt hiszem mézereket, vagyis mikrohullámú lézereket, fókuszált mikrohullámú sugarakat lőnek ki az óceánba, a vihar közelébe, hogy felmelegítsék a vizet. És ez azt okozza, hogy a vihar a meleg irányába fog haladni és ennek segítségével a vihart egy bizonyos mértékig oda irányítják, ahová akarják.

Wilcock: Gondolod, hogy az amerikai gazdaság túlélhet egy ekkora mértékű katasztrófát?

Corey: Ez hatással lesz majd a gazdaságra, de sokkal inkább figyelemelterelésre használják. Figyelemelterelésként bizonyos csoportokról - akik megpróbálják tető alá hozni a letartóztatásokat és a bírósági tárgyalásokat - illetve hogy mi ne is halljunk ilyesmikről. A katonaság erősen érintett ebben. Ha ezek a nagy események bekövetkeznek – időjárási események – akkor a katonaságot be kell vonni, hogy segítséget nyújtson. Szóval ennek egy része legalábbis félrevezetésként szolgál.

Wilcock: Szerinted Észak-Korea mostanában miért viselkedik ilyen őrült módjára a nukleáris fenyegetéssel?

Corey: Nos, Észak-Korea... meglehetősen jól ismert tény, hogy azon ország felett a Cabal bizonyos szintű kontrollt gyakorol, annak ellenére, hogy úgy tűnik, nincs befolyásunk felette. Szóval egy tökéletes figyelemelterelő eszközként szolgál. Hallottam egy másik elméletet is, méghozzá azt, hogy Észak-Korea olyan nagy fenyegetéssé válhat, hogy olyan új egzotikus fegyverplatformokat vetnénk be ellenük, amelyek még soha sem lettek a nyilvánosság elé tárva. És az egyetlen módja annak, hogy használhassuk ezeket a fegyvereket az, ha felfedjük őket a nyilvánosságnak. És ez számomra tökéletes lehetőségnek hangzik arra, hogy felfedjék a háromszög alakú repülőket, amelyeket arra használnának, hogy bemenjenek és megpróbálják semlegesíteni Észak-Koreát, mielőtt az mindenét kilőné Szöul-ra.

Wilcock: Pete Peterson sokszor beszélt az utóbbi időben azokról az eszközökről, amiket ő szeretetteljesen csak „quadkopterek"-nek nevez – annak ellenére, hogy ezek teljes méretű és pilótával rendelkező gépek – és hogy a katonaság nagyon közel jár ahhoz, hogy felfedje ezeket.

Corey: Pontosan ugyanezt az információt kaptam én is. És ha emlékszel még, talán hat hónappal ezelőtt itt a műsorban beszámoltam a Légierő titkos űrprogramjáról, és arról hogy a háromszög alakú űrhajóikat elkezdik majd „véletlenül" láthatóvá tenni a számunkra. Beszámoltam arról, hogy elkezdünk majd jelentéseket látni háromszög alakú hajókról. És valóban, nemrégiben Tampában, a Légierő egyik bázisa felett, két különböző alkalommal, emberek fotókat készítettek háromszög alakú hajókról. És azt hiszem, van is erről egy fényképünk.


Wilcock: Amikor Kaaree-vel találkoztál és elmondta neked, hogy kapcsolatfelvételek fognak történni... tudom, hogy itt most a felsőbb énnel történő kézfogásról beszélünk, de... Nem volt az az érzésed, hogy egyszerű emberek, mint amilyenek végső soron a műsor nézői is, olyan típusú tapasztalásban részesülhetnek, mint amilyenben neked volt részed velük?

Corey: Abszolút. Az Anshar alapjában véve tudatta velem, hogy a látogatások, amik velem történnek, sokkal általánosabbá fognak válni, és hogy én - ahogy azt szeretném is - lassan elkezdhetek háttérbe húzódni, mert mindenki másnak, illetve olyan sok embernek lesz majd része ilyen szemtől szemben történő tapasztalásban.

Wilcock: Gondolod, hogy valamikor meglesz majd a módja annak, hogy igazolni tudjuk, ki az, akinek valódi tapasztalatai vannak és ki az, aki csak rivaldafényre vágyik és megpróbálja magára irányítani a figyelmet?

Corey: Azt gondolom, hogy azon a ponton ez már nem fog számítani.

Wilcock: Miért nem fog számítani?

Corey: Mert olyan sok embernek lesz majd része nyílt kapcsolatfelvételben, hogy elég nyilvánvaló lesz, hogy ki az, aki csak a figyelmet szeretné magára vonni.

Wilcock: Gondolod, hogy ha több, a hurrikánokhoz hasonló katasztrófa fog bekövetkezni és mindenki keresztül fog menni ezen, akkor az emberek valamilyen módon jobban megnyílnak majd az univerzumi törvényre, aminek következtében az Ansharnak lehetővé válik végrehajtani ezeket a fajta kapcsolatfelvételeket?

Corey: Nem tudok erről, de amikor legutóbb beszéltem Tear-Eir-rel, és amikor megmutatta nekem ezeket a dolgokat, kissé zavarba jöttem attól, hogy miért engedték, hogy ezek a dolgok megtörténjenek. És Tear-Eir az állította, hogy amíg ezek a katasztrófák történnek, az lehetőséget teremt az embereknek arra, hogy másokat szolgálóvá váljanak. És mindössze ezt a választ kaptam erre. Az Anshar nem részletezte ezt mélyebben.

Wilcock: Nem sokkal ezelőtt volt egy másik találkozód is Kaaree-val, aminek során felmerült néhány érdekes történetszál, amitől elállt a lélegzetem. Amikor először elmondtad nekem, eléggé meglepődtem.

Corey: Ez ugyanazon a találkozón volt. Megint észrevettem, hogy Kaaree abnormálisan viselkedik. Egy kicsit stresszesnek tűnt, a gondolataiba merült. Szóval abnormálisan viselkedett ahhoz képest, ahogy általában szokott, amikor is többnyire igazán nyugodt, csendes. Most kicsit szórakozottnak tűnt. És megkérdeztem tőle, hogy az idővonalak továbbra is szétválnak e attól az idővonaltól, aminek a gondozására ideküldték őket. És ő azt mondta: „Igen, valóban így áll a helyzet." Azt mondta: „A dolgok eléggé messzire kerültek attól az idővonaltól" – mármint letértek az ő idővonalukról.

Wilcock: És csak hogy világosak legyünk, korábban azt mondtad, hogy ennek a negatív idővonalnak részét képezi egy sötét jövő az emberiség számára. El tudnád ismételni, hogy mi is volt az?

Corey: Nos, ez egy nagyon sötét jövő az emberiség számára, de az Anshar amiatt aggódott, hogy ha az idővonal elágazik, akkor ők nem fognak többé létezni - ha az idővonal eltér a pozitív idővonaltól, vagy attól az idővonaltól, amit ők megpróbálnak gondosan ápolgatni.

Wilcock: Szóval amiatt aggódott, hogy ez a negatív idővonal még mindig bekövetkezhet.

Corey: Így van. Megkérdeztem tőle, hogy ez vajon teljesen ismeretlen dolog-e. És ő azt válaszolta: „Nem. Számos alkalommal keresztülmentünk már ezen a ciklusok változása közben”, vagyis hogy az embereiknek drasztikus intézkedéseket kellett hozniuk a ciklusok során. Megkérdeztem tőle, hogy pontosan miről beszél és ekkor visszasétált velem arra a területre, ahol először megjelentem, és ami különböző folyosókra ágazott szét. Levitt oda és rögtön jobbra vezetett, ahol átmentünk egy másik folyosóra. Végül egy olyan területre érkeztünk, ahonnan láthattuk azt a gigantikus várost, amiről korábban beszéltem.


És most egy másmilyen területre érkeztünk. Egy másmilyen perspektíva tárult elénk. És ahogy lenéztünk ebbe a hatalmas, hatalmas barlangba, rögtön nyilvánvalóvá vált számomra, hogy minden megváltozott. Egyetlen épület sem volt ott. A sziklapillérek, amik felmentek egészen a barlang tetejéig, és amikből ezeket a lakóhelyeket kivájták, még ott voltak. Nem voltak fények.


És ott voltak azok a kis területek, ahol az épületek álltak. Továbbá ott volt aztán ez a nagyon furcsa... úgy nézett ki, mintha az idő-tér magába gyűrődött volna, egyfajta kúp alakba. És ahol a kúp véget ért, ott olyan volt, mintha körbehullámzott volna egy kicsit.


Megkérdeztem tőle, hogy mi ez. És azt mondta, hogy a régebbi idők során, a múltban, a ciklusok közben, az Anshar berakta az embereit ebbe az idő-anomália buborékba... és ez az idő-anomália buborék pontosan ugyanolyan, mint a Jupiternél és a Szaturnusznál lévő anomália buborék, ahol a Szuperföderáció hatalmas állomása van, és ahol találkozni szoktak.

Wilcock: Gondolod, hogy az Anshar lakóhelyei moduláris formában lettek megépítve, hogy mozgatni tudják őket?

Corey: Igen, igen. Az történt, hogy mindegyiket levitáltatták és bementek ennek az anomáliának az eseményhorizontjába, ahol minden energetikai történéstől védve vannak.

Wilcock: Ebbe beletartozik az is, hogy ha az idővonal megváltozik, akkor még mindig marad egy valóságpartíció, amiben élhetnek?

Corey: Pontosan. Megvan a saját kis valóságbuborékjuk. És a beszélgetés során egy kicsit többet megtudtam tőle ezekről az anomáliákról, hogy hogyan működnek, ami nagyon érdekes. Mi állítólag itt a Naprendszerben ezen a védőkorláton belül vagyunk. Ő pedig azt mondta, hogy amikor belépünk ebbe az anomáliába - amikor ezekre a találkozókra megyünk - egy idő-tér buborékba megyünk be, ami úgy lett megalkotva, hogy a mi valóságunkon kívül helyezkedjen el - hogy így mondjam - és hogy ennek voltak bejáratai más galaxisokban. Más galaxisokból származó lények iderepültek, hogy részt vegyenek ezeken a találkozókon és ugyanazon a ponton kellett ki is lépniük belőle. Pontosan ugyanott kell kilépned, ahol beléptél. Nem jöhetsz be és aztán mehetsz ki egy másik kijáraton, hogy a mi galaxisunkba érkezz meg. Az Anshar embereinek nagy része – az az egész város – jelenleg ennek az anomáliának a belsejében van.

Wilcock: Ez felvet egy nagyon érdekes kérdést. Ha az embereik ott ülnek azokban a székekben és telepatikusan kommunikálnak velünk, látszólag őrangyalokként és segítenek nekünk abban, hogy a megfelelő emberekkel találkozzunk, és telepatikusan ösztökélnek bennünket, meg ehhez hasonlók, szóval ha ők most mind elmentek, az nem ássa alá drasztikusan a számunkra nyújtott angyali támogatásukat?

Corey: Nos, amit éppen mondani akartam, hogy azok az emberek, akik ezt a várost építették, most - jobb szó híján - benne vannak ebben az időanomáliában. A vallási rendjük összes tagja viszont egészen az utolsó percig a buborékon kívül van és egész idő alatt, minden energiájukkal arra fókuszálnak, hogy megpróbálják egy pozitív módon befolyásolni a felszíni lakosságot, hogy segítsék visszakormányozni az ő idővonalukra.

Wilcock: Szóval azt mondod, hogy csak a vallási rendjük volt az, amelyik egyébként is ezt csinálta korábban?

Corey: Nem, nem. A városaikból mások is bekapcsolódtak ebbe, de igen, a vallásos rendjük minden tagja részt vesz ebben. Az Anshar és néhány, az Ansharral együttműködő alcsoport vett részt ebben.

Wilcock: Gondolod, hogy ezeknek a hatalmas gömböknek a jelenléte a Naprendszerünkben valamilyen módon talán háttértámogatásul szolgálhat, ha ezek az emberek nem képesek tovább szolgálni minket ebben a funkcióban?

Corey: Amikor elérnek arra a pontra, hogy nem képesek többé igazán szolgálni, egyszerűen csak belépnek abba az időanomáliába és „ellovagolnak”.

Wilcock: De én arra gondolok, hogy mit jelent ez a számunkra, ha ők valamiképpen a védőangyalaink. Lehetnek más eszközök is, amik segíthetnek nekünk azon a ponton?

Corey: Nos, azt hiszem fel kellene ismernünk, hogy ennek a legnagyobb része rajtunk múlik. A legtöbb minden rajtunk múlik. Nem várhatunk angyali lényekre, hogy bejöjjenek és megmentsenek minket vagy segítsenek nekünk. Tényleg arra kellene összpontosítanunk, hogy mi magunk legyünk a változás.

Wilcock: És hogyan nézne ez ki? Ha nem segítenek nekünk többé, hogyan tudjuk nélkülük visszakormányozni a hajót, hogy azt a végeredményt kapjuk, amit akarunk?

Corey: Ezt a visszakormányzást nagyon kis számú ember fogja elvégezni itt. Nagyon kis számú ember is hatással lehet az idővonalra. Az emberek, akikkel most kapcsolatba lépnek, akiknek meg fognak jelenni, és letöltéseket adnak nekik, hogy segítsék őket eljuttatni arra a pontra, ahol készen állnak majd a nyílt kapcsolatfelvételre, nos, ők azok az emberek, akik a társteremtő tudatosság hadseregének földi katonái lesznek - azt hiszem mondhatjuk így.

Wilcock: Szóval ez olyan, mintha a saját diplomaosztásunkon esnénk át és belépünk egy, a korábbiakhoz képest sokkal aktívabb szerepvállalásba.

Corey: Így van. A lediplomázás részeként mesterekké kell válnunk.

Wilcock: Gondolod, hogy lesznek más, a napfogyatkozáshoz hasonló események, amelyek során további hirtelen ugrásokra kerül majd sor?

Corey: Abszolút. Azt hiszem, hogy amiről te beszélsz, az abból fog megszületni, hogy azok az emberek, akik ezeket a letöltéseket kapták, hogyan fogják kezelni mindezt. Sok ember kapott nagyon hasonló letöltéseket, amelyek össze fogják majd hozni őket. Az egyik dolog, amit Tear-Eir elmondott, hogy a küldetés során - amit tőle kaptam - az emberek akikre szükség van, elkezdenek organikus módon költözni. És nem viccelek - amikor felmerül például, hogy „na most szükségünk lenne egy olyasvalakire, akik megtudja csinálni ezt vagy azt a fajta grafikát vagy animációt", általában 24-48 órán belül kapunk egy e-mailt, amiben egy személy azt írja: „nem tudom miért, de úgy érzem, önkéntesnek szeretnék jelentkezni, vagy szeretnék részese lenni ennek a projektnek." És pontosan azzal a képességgel rendelkezik, amire szükségünk van. És azt hiszem, ez a dolog makroszinten is elkezd megtörténni. Azok az emberek, akik letöltéseket kaptak, elkezdenek segítséget és energiát kapni, hogy segítsék táplálni azokat a különböző projekteket, amik e letöltések formájában lettek átadva nekik.

Wilcock: Nekem az volt a nézőpontom, hogy egyszerűen csak el fogunk evickélni valahogy a napvillanásig anélkül, hogy bármi igazán zavaró esemény történne, és csak folytatódni fog ez a mindennapi unalom, semmi sem változik igazán, és aztán, puff! De amit viszont neked nemrégiben elmondtak, az erősen azt sugallja, hogy még a napvillanás előtt lesz néhány igencsak figyelemre méltó változás abban, ahogyan a dolgok zajlanak. El tudnád ezt magyarázni nekünk?

Corey: Igen, és örülök, hogy felhoztad ezt, mert a legutóbbi helyzetjelentés alkalmával nem mentünk bele ebbe mélyebben. Sok ember azt gondolta, hogy ez csak "félelempornó", vagy olyasmi, amit a Jelenések könyvéből rántottak elő. De Micca leírta nekem, hogy az ő bolygója hogyan ment keresztül ezen. Az ő bolygója leginkább szigetekből áll. Legnagyobbrészt vízbolygó. Közvetlenül a napvillanás és egy érzékeny esemény előtt hatalmas földrengések és cunamik kezdődtek náluk. Elkezdtek ilyen típusú dolgok történni velük is.

Wilcock: A napvillanás előtt.

Corey: A felemelkedésük előtt. Amit kommunikáltak felém, hogy a bolygónk egy élőlény. A műsor nézői közül sokan pontosan tudják, hogy miről beszélek. Gaia-ról. Gaia egy felemelkedésen megy keresztül. Befejezi az átalakulását a negyedik denzitásba. És mi olyanok vagyunk, mint a bolhák a kutyán, a kutya keresztülmegy a felemelkedésen, mi pedig ott vagyunk a kutyán. A bolygón utazunk és meglovagoljuk a felemelkedés hullámát, vagy a felébredés hullámát – azt hiszem mondhatjuk így – a ráébredést arra, hogy a bolygónk egy felemelkedésen megy keresztül. A változás tünetei, hogy földrengések vannak, amelyek cunamikat okoznak, vulkánok törnek ki, és ehhez hasonlók. Ez egyszerűen csak természetes részét képezi a metamorfózisnak.

Wilcock: Mit gondolsz, mennyire válhatnak pusztítóvá a Földnek ezen változásai a napvillanás előtt?

Corey: Azt hiszem meglehetősen pusztítóvá válhatnak. Minden bizonnyal fel fogják kelteni a figyelmünket, mint ahogy ezek a legutóbbi hurrikánok tették, amelyek sokkal erőteljesebbek azokhoz képest, mint amiket korábban láttunk. Azt hiszem lassan hozzá fogunk szokni ahhoz, hogy egyre több és több ilyet látunk – földrengéseket. Lehet, hogy ez válik majd a normává.

Wilcock: Gondolod, hogy ahogy átmegyünk ezeken a pusztító eseményeken, az emberek jobban elkezdenek spirituális kontaktusba kerülni, több hozzáférésük lesz, több telepátia vagy több ehhez hasonló paranormális esemény lesz az életükben?

Corey: Igen. És ahogy elmagyarázták ezt nekem, ezek a dolgok katalizátorként szolgálnak ahhoz, hogy még tovább toljanak bele minket a polaritásunkba. Azt hiszem jelenleg azt látjuk, hogy a negatív emberek még inkább húzzák egymást a negatív csoportok felé. És a pozitív emberek ugyancsak elkezdenek gyülekezni. És ez fog történni egy sokkal nagyobb léptékben is. Szóval ez egy nagyon pozitív dolog. Beindítja a felemelkedés folyamatát. És ha tényleg háromfelé szakadás fog történni, talán az, ahogy érzelmileg és energetikailag reagálunk ezekre a földi változásokra, segít felerősíteni bennünket vagy meghatározza majd azt, hogy melyik polaritás felé fogunk tolódni.

Wilcock: És ez most rajtunk áll. Mi vagyunk azok, akiknek irányítaniuk kell ezt.

Corey: Mi vagyunk azok, akikre mindvégig vártunk.



3 megjegyzés:

  1. köszönöm a fordítást.
    ez is elég döbbenetes...én is úgy gondoltam, hogy élesnem megy a játszma...és nem csak életre-halálra, hanem a létezésre....

    VálaszTörlés
  2. Egy 97 körül megvásárolt könyvben olvastam már, hogy mi fog történni a bolygón 2040-2050 évek magasságában, hihetetlen volt. És most Corey is ugyanezt mondja...
    Változni fog minden, mi is.

    VálaszTörlés